Hogyan lehet megmérgezni férgeket egy emberben, szomorú. T. IGOR CSABA: FÉRGEK AZ EMBERKERTBEN

A kőtörő sovány, vékony emberke; fekete a haja, fekete a szeme, fekete izomtalan lábszára, még az arca is koromfeketének látszik. Mikor negyven éves lett, végképpen elunta a legényéletet, egy este lement a szomszéd határba és igy szólt a fényes szemü Biancához: - Te jó leány, te nagy, szelid fekete leány, jőjj hozzám feleségül. Aranyakat hozok neked a hegyekből. Légy az enyém szomorú annyi pénzt adok, amennyit csak akarsz A leány ránézett a szegény horvát szomoruan kalimpáló karjaira s majdnem elnevette volna magát, ha meg nem látja szemében a becsületes tüzet, mely aranyosra gyujtotta körülötte a sötétséget és ugy reátüzött, szomorú szinte elállt a lélegzete.

Nem is tudott ellentmondani neki; egy hét mulva szépen elbucsuzott az atyafiaitól és Andria felesége lett. A kőtörő egy égbenyuló sziklán lakott. A fából és vályogból összerótt házikót meztelen hegyormok párkányozták s a csend állandóan olyan nyomasztó volt azon a vidéken, hogy Andria a tetőre egy szélkereplőt tüzött szórakoztatónak, csiripelő fa-madárnak.

Maga is többször félt ebben a kopár csendességben. Ember több napi járóföldre sem akadt. Mikor szürke hajnalban vállára vetette kőzúzó csákányát s a fenyvesek között a vasuti töltés elé ment, sokszor megállt s ijedten hallgatta szive dobogását. Még egy madár se tévedt arra. A kietlen hegykatlanban egyedül a szive dobogott életet akarva, életért kiabálva.

Túlélők Újsághír: " Most nem a munkanélküliségre, meg az ellenőrizetlen nyomorra gondolok, de olyan dolgok szűntek meg egyik pillanatról a másikra, mint az a szervezett tanulásforma is például, amit annak idején, a kommunizmus virágkorában úgy neveztek, hogy "népi egyetem". Ott pedig néha érdekes dolgokat lehetett megtanulni. Igaz, ma ott van az internet, azt is lehet tanulásra felhasználni, de azt senki nem garantálja, hacsak az előadót személyesen nem ismerjük, hogy az, amit onnan megtanulunk, nem szélhámosság. Persze, ezeket nem csak én tudom, hanem sokan mások is megtapasztalták.

Ez elcsüggesztette. Este azonban, mikor hazament, otthon találta az asszonyt és megvigasztalódott. Tiz évig éltek igy, szótlanul, szomorúan, egyhangúan. A kőtörő még soványabb és feketébb lett. Legalább is hatvanöt évesnek látszott.

Időközben három gyermeke született s a nyomor most már teljes erővel rázta a törpe szomorú viskót. Az asszony megfőzte az ebédet, a vacsorát, ettek, lefeküdtek és unták az életet, unták a munkát, unták egymást. Bianca örökösen fekete szoknyát, fekete kötőt és fehér bluzt viselt. A hegyi lakók lassanként fakóak, soványok, bizalmatlanok, érdesek és kegyetlenek lesznek, mert a szirtek szintelen egyhangúsága az embert is megkövesiti. Esténkint az asszony sandán tekintett az öreg emberre. Elhozta-e a pénzt, amit igért?

Andria kétségbeesetten vágta le a csákányát: - Nem látod, hogy egész nap töröm a hegyeket? Nincs, nincs. Az asszony nevetett: - Menjen maga, vén ember. Tudtam, hogy megcsal Ilyenkor a kőtörő leült egy szikla peremére és lelógatta lábait a széditő mélységbe.

A gyermekei - éppoly feketék és soványak, mint ő - éhesen visongtak a fehér sziklákon, mint a kövi sasok.

Tartalomjegyzék

Csupa piszok és rongy hogyan lehet megmérgezni férgeket egy emberben. Mit csináljunk velük? Nem szégyenli magát? A kőtörő vállat vont. Nem akarják Az öreg összeráncolta szemöldökeit és száraz hogyan lehet megmérgezni szomorú egy emberben a messzeségbe mutatott.

A hegyek. A hegyek kegyetlenek. Hiába töröm testüket a fejszémmel, a körmömmel, a homlokommal, visszavágnak, földrecsapnak, összetipornak. A kőtörő maga köré gyüjtötte gyermekeit. Szeme sugárzott a félelemtől és erősen átölelte őket. Azután mesélt nekik a kőzáporokról, a hegyóriásokról, a vöröshasu, rémarcu sziklákról, akik agyonütik az embert, ha közelébe mer férkőzni és maga is megijedt a mesétől.

• Tratament giardia doza unica
• Giardiasis tabletta
• Helmint irány
• Pinworm féreg kezelés

Az alacsony kunyhóban valami ismeretlen vallás babonája kisértett. Mikor künn zengett az ég s villámok nyeritettek végig a völgyekben, az öreg sápadtan figyelt: - Halljátok?

A hegyek haragszanak Fájt neki az szomorú kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához, hanem vágott magának egy darab kenyeret s csendesen hogyan lehet megmérgezni férgeket egy emberben sarokba kuporodott. Másnap azonban uj kedvvel ment le a kő-pokolba. Ugy érezte, hogy most győzni fog és pénzt, sok pénzt visz haza az asszonynak.

E rövid beszédből láthatjuk, hogy két szabómester s egy biztos van előttünk, kik hivatalos eljárásban vannak, s alkalmasint valamely szorgalmas kontárt nyomoznak és üldöznek.

Lihegve, izzadva, nekipirosodva csapta csákányát a sziklákba, szemei szikráztak, lendülő karjai majdnem kificamodtak, a gőgös szirt azonban hideg csengéssel kacagta.

Gondolta magában és tovább dolgozott. Az ebédjét egyik porontya hozta ki, mert csak késő este ment haza, hogy ágyba dobja véres, öreg testét. Az arcán állandóan verejték ült, mintha könyek lepték volna el, beesett szemei nedves tüzben égtek, jóllehet nem sirt, nem is tudott sirni sohasem.

Lábjegyzetek.

Vágta, verte, tépte, csikarta az irigy köveket és egyhangu hegyi nótákat dudolt hozzá. A hónap végén azonban megint kétségbeesetten szólt a feleségéhez: - Nincs pénz. Nem birom, nem birom Az öreg figyelt. Faggatta az asszony.

Igazad van, imádkoznom kellene. Azzal kiment. A templomba indult, de tétovázó, kimarjult lábai önkéntelenül is a hegyek közé vitték. A borus, novemberi alkonyat homályosan világitotta meg a völgyet. Andria csak ment, ment előre az alvó csendességben. Olykor kibukkant a szirtekből egy merev-fülü, kő-arcu manó és lopva rásanditott.

Azután lenézett a szirtről. Egy feketeruhás öreg asszonyt látott, meggörnyedten, alázatosan, mintha nehéz köveket cipelt volna a hátán.

The Project Gutenberg eBook of Magyar titkok (3. kötet) by Ignácz Nagy

A ruhája, csontos, gyökér-szerü arca sziklaszinünek látszott s lassan, tévedezve mászott előre, mint a hegyek porszinü férge. Andria szive elszorult s zavaros szemeiben valami babonás rajongás csillant meg.

Szeretett volna megalázkodni, mint még soha s lement a völgybe, a hegyek feneketlen mélységeibe. Körültekintett a szük kő-skatulyában s a csupasz szirtfalak, a csend egészen megbénitották.

MAGYAR TITKOK

A völgy legfenekén térdreesett. Azt hitte templomban van. A jeges szelek vihorászva, őrülten fütyültek s a tühegyes, karcsu szirtek ugy sivalkodtak, mint az orgonasipok. Mindenütt a hegyek, a kövek szomorú lebegett Andria imádkozott. Egy szikla felé fordult, melynek egyik dudorodása az emberi szemre hasonlitott és nézte, sokáig mereven nézte.

Emlékeztetett ez a szirt a sörényes oroszlánra, meg a karthágóiak vicsorgó Dágon-bálványára is, de a kőtörő ebben a pillanatban megértette, hogy az egyedülvaló, vért és életet kivánó kőisten áll előtte és leborult a földre. Imádta a követ, az istent. Az asszony egész éjjel várta otthon. Hajnali három órakor végre valaki kopogott az ajtón. Még mindig nem jött haza! A sziklák között holtan találtam meg. Az asszony kinyitotta az ajtót, beengedte a daliás olasz legényt és elfujta a lámpát.

A farsang vége felé járt már.

A frissen esett hó bortól és vértől piroslott. Kora hajnalban sápadt emberek részegen, hadonászva estek neki a kapunak és a város vén korhelyét egy reggel a piszkos hóban, megfagyva találta a sarki rendőr. Felkelt a nap, vöröses pára szüremlett szerteszét s mindjárt ferdeszáju, ijesztő, siró álarcok vigyorogtak az emberre, annyi tarka ringy-rongy és bolond cafrang, hogy az ember fejéhez kapott és hogyan lehet megmérgezni férgeket egy emberben volna elhesselgetni magától az eszeveszettség e vig gyászát.

Este aztán titokzatos emberek kukkantak be az ajtón, akikről senki sem tudta bolondok-e, vagy csak bolondoznak. A gyerekek gyertyát gyujtottak a kivájt tökben és rémült nevetéssel táncolták körül.

A kutya betegségei

Ez a nevetés elhangzott a nedves udvarokig, a kamrák és benyilók homályos mélységéig s mindenütt fájó nyilalást keltett a szivekben. Anna, a fiatal, fehérbőrű szolgálólány mindezt remegve nézte és a szivére szoritotta a kezét. Egy parasztszéken ült a konyhában. Csend volt. A lámpa rápislogott az öregebbik cseléd durva arcára, mely figyelmesen, komolykodva egy nagybetüs könyv szomorú hajolt. Látszott, hogy nem érti, mit olvas. Nemsokára le is tette a könyvet.

Nagyot ásitott és száját eltakarta idomtalan kivörösödött kezeivel. Kérdezte tőle, amig elfojtotta az ásitást. Nem birok Anna félt. A szomorú előtt meggyujtotta a mécsest és letérdepelt imádkozni. Fiatal, szőke fejében azonban csak továbbra is a farsang sötét mende-mondái kavarogtak.

A szomszéd cselédleány tegnap azt mesélte, hogy a pincében boszorkány járt, egy fehér, töpörödött vénasszony, aki ugy cincogott, mint a patkány. Azután felszökött a konyhába, sót kért és az inas mellét véresre szopta.

Mikor végre balkézzel kisöprüzték, az ajtóban még egyszer visszafordult és csunya, szőrös kezével megfenyegette őket.

Navigációs menü

Anna nem birta magát tovább türtőztetni. Az öreg cselédhez futott és átölelte: - Félek. Sokáig bámultak a lámpa világába. Mind a ketten némák voltak. Az óra sétálója nagy köriveket rajzolt a falra.

Az öreg cseléd szürke szemei kémlelve meredtek reá. Anna felemelte tekintetét s belebámult ezekbe az üres, szomoru szemekbe. Igy néztek egymásra sokáig: szótlanul és mozdulatlanul.