Evolúció – Wikipédia

Együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót

Ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük a működését, olyan buták lennénk, hogy mégsem értenénk. Pugh Nick Bostrom, az Oxford Egyetem filozófiaprofesszora ban publikálta az Egy számítógépes szimulációban élsz? A Mátrix népszerűsége akkortájt ért a csúcsra; logikus, hogy egy filozófust is foglalkoztatott a széles tömegeket érdeklő téma. Giliszta fertőzés három állítást fogalmazott meg, amelyek közül legalább egyet igaznak tartott: Az emberi faj valószínűleg kihal, mielőtt elérhetné a poszthumán létformát.

Hihetetlenül alacsony lehet azoknak a poszthumán civilizációknak a száma, akik az őseik evolúcióját akarják szimulálni.

Majdnem biztos, hogy egy számítógépes szimulációban élünk. A kifejtésben Bostrom eljut odáig, hogy az a képzet, hogy egy napon eljutunk a poszthumán létformáig, és az őseink életét fogjuk szimulálni, téves — hacsak nem élünk már most is egy számítógépes szimulációban. Az észlelés zárt kapui Noha Bostrom  írása  — és az ahhoz készült  kiegészítés  — inkább gondolatkísérlet, mint tudományos értekezés, a tudományt a megjelenése óta idegesíti, foglalkoztatja és ejti ámulatba a szimulációs hipotézis.

Hogy még ma, 14 évvel együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót publikálása után is kínál gondolkodnivalót, az nem azért van, mert a hipotézist nem tudták bizonyítani, hanem azért, mert nem sikerült egyértelműen cáfolni. De ha megpróbálnánk bizonyítani, sikerülne-e? Vajon adhatnak az érzékszerveink elég információt arról, hogy egy szimulációban élünk-e? Ami azt illeti, adhatnak — más kérdés, hogy ezek mennyire megbízható információk.

Hiszen az agyunk naponta több százszor, talán több ezerszer is készségesen átver bennünket, méghozzá a mi érdekünkben. Már együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót látásunk sem megbízható. A retinánkra érkező képet — a szem mechanikai felépítéséből adódóan —  fordítva látnánk, ha az agy nem forgatná el a képet fokkal. És ez csak az elsődleges filter; még nagyobb különbséget eredményez, hogy a kognitív funkciók mindenkinél más-más prioritás szerint működnek.

Kérdezzünk meg két embert, aki ugyanazon az eseményen volt, hogy mit tapasztaltak: rögtön világos lesz, hogy az agy mennyire máshogy dolgozza fel ugyanazokat az információkat. Mindegy, hogy Jung után introvertált érzékelésnek, vagy Sartre után egzisztencializmusnak hívjuk: a szubjektum megjelenik az érzékelésben.

Együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót

A nyugati és keleti filozófiák között fontos különbség volt, ahogy a test és a lélek viszonyához álltak. A racionalista filozófus, René Descartes — róla még lesz szó — ilyen szempontból dualista volt: határozottan elkülönítette a szellemi és anyagi világot, míg Keleten egységes egészként kezelték a testet és a lelket.

A kétféle megközelítés csak látszólag mond ellent egymásnak, valójában nem összeegyeztethetetlenek. Descartes-nak igaza volt abban, hogy az értelmünkre támaszkodva is szerezhetünk biztos ismereteket, de a test működése is okozhat az értelem működésére kiható változásokat. Ha éhesek, ingerültek vagy szomorúak vagyunk, az a gondolkodásunkra is hatással lesz.

Lehet, hogy nem vagy más, mint egy darab rosszul megemésztett marhahús, vagy egy falat túl kövér sajt, vagy romlott krumpli. Egyébként kevésbé látszol síri, mint inkább siralmas jelenségnek, bármi légy is!

Charles Dickens: Karácsonyi ének Ez a fő akadálya annak, hogy a körülöttünk lévő valóság valóságosságát érzékszervi úton cáfolhassuk: az, hogy egyébként is túl gyakran tesszük meg. És ha megtehetnénk, az sem lenne tudományos bizonyíték. Ahhoz az kéne, hogy a kapott eredményeket bármikor reprodukálni lehessen.

Ennélfogva az egyéni benyomások nem számítanak: semmit sem jelent, ha valaki azt állítja, hogy pixeleket vagy kék halált látott az égbolton. Vagy égő csipkebokrot a sivatagban.

együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót a helminthosporium maydis ellenőrzése

Az érzékszervi úton megszerezhető egyéni tapasztalatokat maga Bostrom sem fogadja el bizonyítékként. Érvelése szerint ilyen tapasztalatokra akkor is szert tehetünk, ha nem egy szimulációban élünk. Az ilyen programhibákra más, kézenfekvőbb magyarázatok is vannak: hallucináció, mentális rendellenesség, érzékcsalódás, önámítás. Vagy egyszerűen csalás. Csak gondolj bele Hiába nem bizonyítható öt érzékszervvel, reprodukálható módon, hogy egy szimulációban élünk, maga a tény, hogy gondolkodhatunk róla, önmagában is figyelemre méltó.

Az emberi agynak megvan az a képessége — a primitív, én-tudattal nem rendelkező állatokkal szemben —, hogy reflektálhat a létezésére, az énjére, a saját gondolkodására.

Evolúció – Wikipédia

Hogy ennek a képességnek mi értelme van, azt éppúgy nem tudjuk, mint ahogy a lét értelmére is hiába keresnénk a választ. Ez a tartózkodás talán egyfajta egészséges önvédelmet is takart. Azóta kiderült, hogy az olyan kérdések, amelyek magáról a kérdezőről szólnak, nagyon könnyen vezethetnek feloldhatatlan ellentmondásokhoz, a gondolkodás reménytelen elakadásához.

Platón megkülönböztette az ideák világát és az anyagi világot; szerinte a tökéletességről alkotott elképzeléseink az ideák világából származnak. Descartes szerint az a képesség, hogy gondolataink alakulhatnak ki egy tökéletes lényről, önmagában Isten létezését bizonyítja — elvégre a tökéletes lény gondolata nem származhat a tökéletlen embertől.

toportyan férgek

A tökéletes lény nem lenne tökéletes, ha nem létezne, de ha nem létezne, elképzelésünk sem lehetne róla. Ugyanakkor John Locke, a brit racionalista filozófus úgy vélte, hogy amikor az agy üresjáratban teker, és Istenen gondolkodik, annak az az oka, hogy az érzékszerveink nem társítottak Istenhez kézzelfogható tapasztalatot.

Vannak átfedések, de Bostrom elmélete nem Descartes filozófiájának újragondolása. Bostrom nem ismeretelméleti kérdésekkel foglalkozott, csak sorra vette azokat az állításokat, amik azt támasztják alá, hogy egy szimulációban élhetünk. Mégis van egy pont, ahol Descartes és Bostrom megközelítése egybecseng: mindketten abból indulnak ki, hogy a világ nem az érzékelés, hanem az értelem segítségével ismerhető meg.

Einstein sem látta a gravitációs hullámokat, de puszta gondolkodás révén olyan összefüggések rendszerét ismerte föl, amiből egyenesen következett, hogy évtizedekkel később bizonyíthatták a létezésüket. De ez normális.

A sarlósejtes vérszegénységet okozó gén elterjedése.

Az agy csak az érzékszervi benyomások töredékét képes feldolgozni; a vakfoltokat koncepciókkal és elméletekkel hidalhatjuk át. Bostrom kiindulópontja a technikai fejlődés üteme volt. Ennek a fejlődésnek egy pontján már rendelkezésünkre fog állni az a számítási teljesítmény, amivel egy, a mi világunkhoz hasonló, elképesztően bonyolult szimulációt futtathatunk, egyszerre hétmilliárd emberrel, sötét anyaggal, kozmikus sugárzással, démokritoszi atomelmélettel, történelemmel, vallással és filozófiával.

Vajon pusztán az értelmünk segítségével felismerhetjük, hogy egy szimuláció részesei vagyunk? A jövőben készülhetnek olyan számítógépek, amik egész univerzumokat szimulálhatnak. De ha ezt elfogadjuk igazságként, hogyan zárhatjuk ki, hogy ez még nem történt meg? James Gates, a Marylandi Egyetem fizikusa szerint ha a szimulációs elmélet igazolható, annak együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót természetben is nyoma van. Gates az univerzum működését  meghatározó leptonok és kvarkok természetének tanulmányozása közben olyan reakciókat és jelenségeket figyelt meg, amik leginkább az informatikában használt hibajavító kódok működésére emlékeztetnek.

Gates szerint rendkívül valószínűtlen ilyen jellegű kódokat együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót egy nem szimulált univerzumban. A hibajavító kódokat a böngészők teljesítményének optimalizálására használják.

A kulturális örökség

Ugyan mi keresnivalójuk van a szuperszimmetriát és a húrelméletet vizsgáló egyenletekben? Lisa Randall, a Harvard Egyetem fizikusa szerint ezek a hibajavító kódok azért szükségesek, mert egy univerzum, ahol ezek a hibák javítás híján elterjednek, igen hamar összeomlana. Ezt kisebb léptékben, de megfigyelhetjük a DNS replikációjánál is; ha nem lennének hibajavító algoritmusok, a tovább örökített, rossz minőségű genetikai anyagoknak, valamint az ezekből kifejlődő élőlényeknek csökkenne a túlélési esélye.

együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót milyen helminták léteznek

Az evolúcióelmélet szerint maga az élet is egy önjavító algoritmus, ahol a rendszer menet közben korrigálja a hibákat, hogy fennmaradhasson az élet. Ki bírja ezt erőforrással? De ha lemegyünk a DNS szintjéig, belátható, hogy egy ilyen bonyolultságú szimuláció futtatása mennyire számításigényes feladat. A ma létező mesterséges világok, mint az online szerepjátékok MMOrengeteg számítógépet igényelnek: a játékosét, illetve a játékosok gépeit összehangoló szerverekét.

És a World of Warcraft, bármilyen sokrétű játék, technikailag igencsak elmaradott.

Bizonyos vonatkozásaiban az életet imitálja: van saját fizikai modellje, földrajza, történelme, gazdasága, a világot benépesítő karakerei — de csak erős fenntartásokkal nevezhető szimulációnak.

És még ez a primitív virtuális világ is rengeteg számítási teljesítményt követel meg. Minél alaposabbak a valóságról alkotott ismereteink, annál nagyobb számítási teljesítményt fog igényelni a tökéletes szimuláció.

Egy kisbaba még csak a saját kezeit és a plafont láthatja, amint hanyatt fekszik a bölcsőben — ezt szimulálni viszonylag könnyű.

  • Mely szakember kezeli a parazitákat
  • Az evolúció logikája 2.
  • Belső paraziták kis állatokban

De a rádiócsillagászathoz már jóval több erőforrás kell, hiszen kozmikus távolságokat vizsgálhatunk vele. Ugyanez a együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót a DNS-molekulával: szabad szemmel nem látható, de ha belenagyítunk, elképesztő információmennyiség fog visszaköszönni.

Megfelelő optimalizációval mindez kivédhető.

strongyloidosis nematodosis

John Carmack, aki a világ legfejlettebb grafikus motorjainak vezető fejlesztője volt, gyakran használt olyan programozási trükköket adaptív képfrissítésbináris térparticionálásamikkel átverte a játékos érzékelését, hogy a szimuláció zavartalannak tűnjön. A Commander Keennél csak azt rajzoltatta újra a számítógéppel, ami valóban új elem volt a képernyőn; a Doom motorjánál csak az éppen megjelenített poligonokat és a textúrákat számoltatta ki a géppel; a Rage-ben úgy programozta a textúrakezelést, hogy a felbontásuk aszerint változzon, hogy milyen távolságban van tőlük a játékos.

Ha a mi világunkat megteremtő szimuláció tervezője hasonló módszereket használt, elképzelhető, hogy a világ, amit ismerünk, valójában nem is olyan formában létezik, ahogy észleltük. Ma még meghaladja a képességeinket, hogy távoli galaxisokba utazzunk, így a hiteles szimulációhoz az is együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót, ha a kétdimenziós másukat vetítik az égre. Lehetséges, hogy a sejtek és az atomok is csak akkor rajzolódnak ki előttünk, ha mikroszkóp alatt vizsgáljuk őket — hasonlóan a Rage textúrakezeléséhez.

Ha csak az öt érzékszervvel megtapasztalható dolgokat szimuláljuk, azzal rengeteg erőforrást spórolhatunk.

De — ahogy a témával foglalkozó Kurzgesagt videójában is elhangzik — már az emberi öntudat szimulációja is hatalmas erőforrásokat igényelne. Az idegsejtek közti reakciók számából kiindulva elmondhatjuk, hogy az emberi agy másodpercenként műveletet hajthat végre.

helminthiasis óvintézkedések

Ha a teljes emberiséget és a komplett történelmet bevonjuk a szimulációba, az összesen kétszázmilliárd embert jelent. Számoljunk ötvenéves átlagéletkorral, évi harmincmillió másodperccel: 30 millió másodperc × 50 év × milliárd ember × művelet, az másodpercenként millószor billiószor billiószor billió műveletet jelent.

  • Giardia remedio natural eficaz
  • Evolúció – Wikipédia
  • Együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót Az evolúció logikája 2.
  • A parazita testének tisztítására szolgáló eszköz

És ez a kapacitás csak az emberi öntudat leképezéséhez kell, pedig már ez is lépésről lépésre a férgek kezelése, mint ahány csillag van az univerzumban. Ha feltételezzük, hogy a technikai fejlődés üteme a jövőben nem fog lassulni, idővel létrejöhet egy úgynevezett Matrjoska agyegy minden elemében valósághű szimulációt futtató szuperkomputer, ami akkora lesz, mint a Naprendszer.

Egy ilyen teljesítményű együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót nagyságú számítógép kéne ahhoz, hogy egy olyan minőségű szimulációt futtasson, ahol a résztvevők reflektálhatnak féreg gyógyszer emberben fórum saját létezésükre.

Izgalmas, nem? Mintha új processzort és extra memóriát vennénk a gépünkbe, mire a videojátékban irányított karakterünk elkezdene arról gondolkozni, hogy milyen operációs rendszert használhat a játékos.

Mintázatok és mellékhatások Ahhoz, hogy a hipotézis megállja a helyét, feltételeznünk kell, hogy egy szuperfejlett civilizációnak szándékában áll lefuttatni ezt a szimulációt. Ha akarunk, kereshetünk erre utaló bizonyítékokat, csak nem biztos, hogy éppen együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót találjuk meg.

együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót

Az ide vezető zsákutcákat egy filmen és egy regényen keresztül lehet a legjobban szemléltetni. Darren Aronofsky filmje, a Pi egy különc matematikusról, Max Cohenről szól, aki a természetben megfigyelhető ismétlődéseket, mintákat és rendszereket vizsgálja; ezen az úton akar eljutni a világ pontosabb megértéséhez.

Kettő: minden, ami körülvesz minket, leírható és megérthető a számokon keresztül. Három: ha vizualizáljuk bármelyik rendszer számait, minták rajzolódnak ki. Ennélfogva a minták mindenhol ott vannak a természetben. Bizonyíték: a járványos betegségek terjedése; a rénszarvas-populációk elterjedése és visszaszorulása; a napfolttevékenység; a Nílus áradása és apálya. Mert Isten alkotta az eget és a földet. A tudomány kénytelen-kelletlen ide lyukad ki. Higgye el nekem.

A kulturális örökség

De az informatika a matematikai törvényszerűségekre épül, a matematika pedig — ahogy a fenti idézetből kiderül — az életet próbálja számokkal modellezni. Ugyan miért különbözne radikálisan a digitális modell attól, amit modellezni próbál?

És ha ezek a mintázatok jelentenek valamit, honnan tudjuk, hogy ezek nem együtt fejlődő paraziták javítják a szimulált evolúciót tévútra? Ahogy a filozófus David Chalmers megjegyezte a téma kapcsán: Nyilván nem lesz rá cáfolhatatlan tudományos bizonyíték, hogy nem egy szimulációban élünk.