Milyen férgek lehetnek a szárazföldről, Hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki az óceánokban élő kagylók és férgek

Közönséges földigiliszta

Teljes szövegű keresés FÉREGATKÁK Pentastomidae A féregatkák fölfedezői, köztük Humboldt Sándor, ki Dél-Amerikában egy csörgőkígyó tüdejében találta meg ezt az érdekes parazitát, a legkevésbbé sem voltak kétségben a felől, hogy laposféreggel vagy legalább is valamilyen bélféreggel van dolguk.

Elixír parazitaellenes vélemények most már egészen más véleményen vagyunk. Ma a féregatkákat legtöbbnyire a pókfélékhez sorolják és az atkákhoz tartják közelállóknak, természetesen ez sem áll minden kétséget kizáróan.

A féregatkák kivétel nélkül élősködők. A leggyakoribb és a legáltalánosabban ismert faj közöttük a pántlikagilisztaalakú féregatka Linguatula rhinaris Pilg. De a házikutyát is megtámadja, úgyhogy pl. Alkalomadtán a lovak, kecskék és juhok, sőt kivételesen az ember orrüregében is megfigyelték, hol jelenlétével meglehetősen kellemetlen zavarokat idéz elő.

A féregatkák hosszúra megnyúlt teste tagolatlan, testük felületén azonban számos íz, gyűrű vehető ki.

Nemcsak ragadozó, kannibál is a Franciaország kertjeiben garázdálkodó gigantikus laposféreg

Testük elején, a hasoldalon elhelyezett szájnyílásuk mellett jobbról és balról két, rendes körülmények között behúzott karompár van, ezek kinyujthatók és kapaszkodásra valók.

Ha a szájnyílást és azt a négy nyílást, amelyekből a karmok kinyujthatók, együvé számoljuk, úgy ötös számot kapunk, ez az oka annak, hogy ez állatot régebben Pentastomumnak, azaz ötszájúnak nevezték.

Hogyan alakul ki a szívférgesség? Nézd meg filmünket, mi történhet egy szúnyogcsípéssel!

Egyébként a féregatka kifejlődött állapotban nem valami veszedelmes élősködő. Olyan értelemben vett szájrészek, mint amilyenek az atkákon és rovarokon vannak, ezeken milyen férgek lehetnek a szárazföldről hiányzanak. Így a féregatka sem rágni, sem szúrni nem tud; ha azonban az orrüregbe jut, a gazdaállatot gyakori tüsszentésre ingerli és különösen, ha nagyobb számban fordul elő, a lélekzőutak elzárásával a lélekzést megnehezítheti.

FÉREGATKÁK (Pentastomidae) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

Ez az élősködő szívás útján táplálkozik, és úgy látszik, általában a nyálkával vagy lymphával kell beérnie és csak kivételesen vesz föl vért.

Mint a legtöbb belső élősködőnek, úgy a féregatka idegrendszerének középponti része is csak nagyon gyengén fejlett: mindössze egy kicsi garatalatti duzzanatból áll. Eltekintve néhány tapintószemölcstől, az érzékszervek hiányzanak. Úgyszintén véredényük és lélekzőszervük sincsen; ellenben harántcsíkolt izomrostokból álló bőrizomrétegük jól fejlett.

Az ivarokat egymástól már nagyságuk is megkülönbözteti; a Linguatula rhinaris nőstényei a 13 cm-nyi hosszúságot is elérik, míg a hímek csak mintegy 2 cm hosszúra nőnek meg; a nőstények ivarnyílása hátul, közvetlenül az alfelnyílás előtt helyeződött el, a hímeké ellenben elül, a száj mögött nyílik.

Egyetlen érett nőstényben százezer parányi pete is kifejlődhet, ezek a peték az orr váladékával vagy milyen férgek lehetnek a szárazföldről a bélcsatornán, a gazdaállat ürülékével a szabadba jutnak, de csak akkor fejlődnek tovább, ha valamely növényre kerülnek, melyet aztán a juhok, kecskék, nyulak, házinyulak vagy egyéb állatok lelegelnek.

Ezeknek az állatoknak a bélcsatornájában a petékből különös alakok, lárvák kelnek ki, ezek többé-kevésbbé az atkákra emlékeztetnek, amennyiben két pár rövid, karomban végződő lábcsonkjuk van.

A lábcsonkokon kívül a milyen férgek lehetnek a szárazföldről elől egy szuronyos fúrókészülékük is van, ennek segítségével vájnak utat maguknak a bélcsatorna falában, míg végre a véráram elragadja őket és a májba, tüdőbe vagy más belső szervbe jutnak.

Ott kötőszöveti tokkal veszik magukat körül, ebben a tokban többször megvedlenek és egy második, régebben a Pentastomum denticulatum névvel jelölt, körülbelül 5 mm hosszúságú lárvává alakulnak át, ez nagyszámú testgyűrűinek mindegyikén töviskoszorút visel, de sem fúrókészüléke, sem lábcsonkjai nincsenek. Az ilyen töviskoszorús lárvák már régóta ismeretesek. Nemcsak az állatok, de nem milyen férgek lehetnek a szárazföldről az ember májában is megtalálták őket, hol természetesen bizonyos idő múlva elmeszesednek és elpusztulnak.

Dippold Ádám Május én jelent meg, és az elmúlt néhány napban hatalmas riadalmat keltett az a  tanulmányamely szerint invazív óriásférgek, planáriák szállták meg Franciaországot. Mint kiderült, a csúszómászók nem is mostanában érkeztek a kontinensre, hanem már évtizedek óta vendégeskednek az európai kertekben — és nem csak a fejüket vakaró gazdákat és kisgyerekeket riogatják, hanem, mivel javarészt földigilisztával táplálkoznak, veszélyesek is lehetnek a mezőgazdaságra. Bipalium kewense A féregről készült fotók bejárták a francia entomológustársadalmat, mire eljutottak a tanilmány szerzőjéhez, Jean-Lou Justine-hez, a francia Természettudományi Múzeum zoológusához, aki nem hitt a szemének: először azt hitte, hogy valaki szórakozik vele, hiszen ilyen állat nem élhet az országban.

Másképpen van a dolog a növényevőknél. Ezekben az ilyen lárvák továbbfejlődnek, tokjuk körülbelül 7 hónap múlva nagy erővel fölpattan, minek következtében belső vérzések indulnak meg és azután a mell- vagy a hasüregbe vándorolnak, miáltal további vérzéseket és gyulladásokat okoznak, mely esetleg, ha sok lárva van jelen, az állat halálára is vezethet.

Ha az ilyen megfertőzött állatot ebben az időben valamely kutya vagy más ragadozó széttépi és fölfalja, a töviskoszorús lárvák a garaton keresztül a tulajdonképpeni gazdaállat orrüregébe hatolnak, hogy ismételt vedlésük után, három hónap mulva ivarérett féregatkává fejlődjenek.

Majd párosodnak és mindinkább nagyobbra nőnek, úgyhogy a nőstényeknél 6 hónapig tart, míg teljes nagyságukat elérik. A növényevőket ez az élősködő vagy úgy fertőzi meg, hogy a töviskoszorús lárvák a tulajdon testükből nyomulnak föl orrüregükbe és ott alakulnak tovább, vagy pedig a véletlenül lenyelt idegen lárvák kerülnek az orrukba, hol továbbfejlődnek. A többi féregatkák fejlődésmenete, amennyire eddig ismerjük, hasonlóképpen megy milyen férgek lehetnek a szárazföldről.

Így Afrikában néha majmokat és más különféle emlősöket fertőznek meg a féregatka-lárvák és ezeknek a májában tartózkodnak, ha azután valamely kígyó ilyen megfertőzött állatot elnyel, a csúszómászó tüdejében vagy légcsövében Porocephalus armillatus Wyman nevű hengeres féregatkává fejlődnek ki.

1. Villásférgek Nyelesférgek A férgek, ezek a soksejtű, testüreges, ősszájú állatok annak ellenére, hogy nem egyetlen rendszertani egységet képviselnek, sok hasonlóságot mutatnak.
2. Soksertéjűek – Wikipédia
3. Parazita források
4. A Balti-tengerből eredő metánkibocsátás nagyjából 10 százalékáért a kagylók és a férgek lehetnek a felelősek Forrás: www.
5. Nemcsak ragadozó, kannibál is a Franciaország kertjeiben garázdálkodó gigantikus laposféreg - Qubit
6. Férgek férfiakban, mint gyógyszerek kezelése
7. Baba féreg
8. Detox az emberi test parazitáira

Nem ritkán ennek a fajnak lárvái is bejutnak az ember testébe; ott tovább is tudnak élni és, miként azt számos a tropikus Afrikában és Egyiptomban megfigyelt esetből tudjuk, bizonyos körülmények között igen veszedelmes élősdiekké válhatnak, melyek jelenlétükkel súlyos májbetegségeket okozhatnak. Rákok Crustacea A folyami rákot mindenki ismeri, és akinek alkalma volt a tengerparton is megfordulnia, az milyen férgek lehetnek a szárazföldről még másokkal, mint a homárral, a langusztával, a garnélákkal, a tarisznyarákokkal és még más egyebekkel is.

A köznyelv csak ezeket a nagytermetű állatokat nevezi rákoknak, pedig tartozik ezek sorába még sok más, tőlük alkat tekintetében erősen eltérő és rendesen sokkal kisebb termetű szervezet is.

Hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki az óceánokban élő kagylók és férgek

A gondosabb megfigyelő egyesekről, amelyekbe a leghamarabb beleütközhetik, mint az úgynevezett vízibolhákról maga is megállapíthatja, hogy azok valójában a rákok sorába tartoznak. De rák még például a mi pinceászkánk is! Látható ebből, hogy a rákok csoportja igazán nem szegény változatos alakokban! A rákoknak azt a csoportját, melybe az említett nagyobb termetű és általánosan ismert, határozottan ízelttestű alakok tartoznak, Malacostraca néven nevezi, ami magyarul körülbelül annyit jelent, hogy lágyhéjúak.

Férgek, kukacok az élő testben...

Velük szemben van a rákfélék egy másik nagy csoportja, melyeknek a bőre sokkal puhább, ízeltsége vagy gyűrűzöttsége pedig rendesen sokkal nehezebben ismerhető fel; ezeket viszont Entomostraca névvel jelöli a tudomány, ami gyűrűshéjút jelent.

Látnivaló, hogy e két név éppen megfordítva illenék rá a rákok két csoportjára! De megértjük a két név jelentését, ha azok történeti multját nézzük.