Baromfi féregtelenites

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban Oldalszám: Dr. Merényi László A természetes körülmények között történõ állattartásnak sokféle elnevezése forog közszájon. Ezek mindegyike mögött tulajdonképpen baromfi féregtelenites baromfi féregtelenites érteni, hogy az évek során a minél gyorsabb eredmény elérése érdekében a mesterséges környezetbe szorított állatoknak a termelékenységre koncentrálva optimalizált takarmányozása helyett, elsõsorban — és lehetõség szerint — természetes táplálékforrást, — bizonyos korlátokon belül — szabad mozgást, természetes életteret biztosítva igyekszünk állati terméket elõállítani.

Belfereg baromfi

Az ilyen állattartásból származó egészséges termékek elõállításának lehetõsége egyre többet szerepel a médiákban és folyamatosan egyre több hívet szerez magának. Ez tulajdonképpen nem egy a paraziták tisztítása ellenségekkel, csak a több száz éves hagyományok újjáélesztésének eredménye.

A mai szintetikus világban sokan úgy érzik, hogy az egészségük megóvása, szervezetük ellenálló képességének megõrzése baromfi féregtelenites sikerül, ha kizárják a környezetükbõl és a táplálékukból a mindenhová bekevert mesterséges anyagokat. Ezeknek a mesterséges anyagoknak gyorspácok, ízfokozók, tartósítószerek stb. A déd- és nagyszüleinknek volt idejük arra, hogy a disznóvágás után megvárják a szalonna és a sonka sóban és páclében állását és a padláson való szikkadását.

Sokunk gyermekkori emlékei között szerepel a húsvéti sonkabontás, amikorra a sonka elérte azt a minõséget, aminek ma baromfi féregtelenites rövidebb idõ alatt kellene megtörténnie.

Az újszerû tartási mód magától érthetõen többféle állategészségügyi kérdést vet föl. A szabadban tartott állatoknak nagyobb a lehetõségük a vadon élõ állatokkal történõ érintkezésre és a különféle kórokozókkal való fertõzõdésre is. Egyes baktériumok okozta betegségeket pl.

Itt azonban különbséget kell tenni a csak egyes állatfajokra baromfi féregtelenites. A sertések leggyakoribb féregélõsködõi az orsóféreg Ascaris suumaz ostorféreg Trichuris suisa vörös gyomorféreg Hyostrongylus rubidus és a gócos vastagbélféreg Oesophagostomum spp. Ezek mind közvetlen fejlõdésû köztigazdát nem igénylõtalaj által közvetített férgek.

Baromfi féregtelenites következõen a fertõzõdés lehetõsége a szabadtartási körülmé-nyek között folyamatosan fennáll, ha az adott területet baromfi féregtelenites állategyedekkel telepítették be, amelyek ezeket a parazitákat hordozzák.

Az orsóféreg és az ostorféreg petéi vastag, ellenálló burokkal rendelkeznek, ami hosszú éveken keresztül megóvja a fertõzõ lárva életképességét és biztosítja baromfi féregtelenites fogékony állatok fertõzõdésének lehetõségét. Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy pl. A földigiliszták a sertések bélsarának elfogyasztásával baromfi féregtelenites szervezetükben összegyûjthetik a petéket és mint közvetítõ gazdák egyes területeken hosszú ideig fenntarthatják a fertõzõdés lehetõségét.

Az emberre nézve az esetek többségében halálos kimenetelû trichinellózist szintén a sertések közvetítik. A sertéstelepeken gyakorlatilag ki van zárva annak a lehetõsége, hogy az ott tartott állatok fertõzõdjenek ezzel a fonálféreggel.

A vágóhídi húsvizsgálat garantálja, hogy az esetlegesen fertõzött hús nehogy közfogyasztásra kerüljön. A szabadon tartott sertések viszont nagyon könnyen fertõzõdhetnek, ha a baromfi féregtelenites lárváját tartalmazó kisrágcsálók, borzok elhullott példányait megeszik.

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban

Pont ezért a vaddisznóknál sem szokatlan ennek a trichinella fertõzöttségnek az elõfordulása. A vaddisznó és a házi sertés a trichinella fertõzöttséget minden különösebb baj és tünet nélkül átvészeli és az izomzatában hordozza a parazitát.

Az ember szervezetébe a nyers vagy nem kellõen átsütött, -fõzött sertéshús elfogyasztásával kerülhet baromfi féregtelenites parazita.

Azok az élõsködõk is fertõzési veszélyt jelenthetnek, amelyeknek a fejlõdési ciklusában a sertés a köztes gazda szerepét tölti be és fertõzõdésének lehetõségével a szabadon tartás következtében számítani kell. A ragadozókban róka, kutya, macska bélsárban gyakran megtalálható galandféreg Echinococcus granulosus petéibõl — a sertés szervezetébe jutva — a belsõ szervekben máj, tüdõ baromfi féregtelenites.

A legfrissebb vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy ennek az élõsködõnek egy másik képviselõje E.

Ebbõl következõen várható, hogy a köztigazdákban pl. A szarvasmarha, a juh és a kecske hagyományosan legelõn tartott állat. Ezeknél az állatfajoknál fokozottan érvényes mindaz, amirõl eddig szó volt. A szaporaságot, a tejtermelést az utódnevelést, a súlygyarapodást, a takarmányértékesítést, ezzel együtt a gazdaságosságot alapvetõen befolyásolja az állományok parazitológiai állapota. Milyen paraziták elõfordulására baromfi féregtelenites számítanunk ebben a nyitott környezetben?

Elõször is a gyomor- és béltraktusban, valamint a légutakban élõsködõ férgeket vegyük sorra. Ezekkel az egyszerûen fejlõdõ parazitákkal minden évben számolnunk kell.

Jelenlegi hely

Áttelelõ lárváik a baromfi féregtelenites minden tavasszal megtalálhatók. A tavaszi élet zsendülésével nyugvó állapotukból feléledve az év elsõ fertõzõdési forrásait képviselik. A már egy legeltetési idényt megért álla-tokra nézve ez különösebb veszélyt nem jelent, mert a szervezetük az aktív immunitás következtében felkészült a fertõzõdés kihívására. A tavasszal született bárányok azonban a fertõzõdés hatására megbetegedhetnek.

Sokat segíthet egy védekezési stratégia kialakításában, ha tudjuk, hogy a hazai, kontinentális klíma viszonyai között mi jellemzi a kérõdzõk fonálférgeinek dinamikáját a legelõn. Erre a legfrissebb szakirodalmi adatok nyújtanak tájékoztatást. Az ábrából az olvasható ki, hogy baromfi féregtelenites tavasszal a legelõn található a téli idõjárást túlélõ féreglárva, amelynek mennyisége fokozatosan csökken. Tavasszal a gyógykezelésben nem részesült felnõtt állatokban lévõ férgek folytatják a peteürítést és szennyezik a legelõt.

Ez a peteürítés az ellés körüli idõszakban fokozódik és az ebbõl kifejlõdõ lárvák — a telet túlélõkkel együtt — idézik elõ a bárányok súlyos fertõzõdését.

Az aktiv immunitással nem rendelkezõ bárányok a fertõzõdést követõen jelentõs mennyiségû féregpetével terhelik a legelõt. Az anyák és a bárányok által legelõre juttatott petékbõl olyan nagy mennyiségû fertõzõ lárva alakul ki, amelynek baromfi féregtelenites klinikai tünetekben megnyilvánuló fonálférgesség jelentkezhet.

A védekezési stratégiánknak az alapját az képezze, hogy a legelõn egész évben lehetõleg kevés fertõzõ lárva legyen. Ezt egyrészt azzal érhetjük el, hogy tavasszal az anyaállatokat féregellenes gyógykezelésben részesítjük.

Így a bárányok fertõzõdése ugyan megtörténik, de a baromfi féregtelenites mértéke nem éri el azt a baromfi féregtelenites, aminek következtében tünetekben megnyilvánuló parazitózis alakulhatna ki, viszont a kisebb féregmennyiség elegendõ az aktív védekezõképesség kialakulásához.

Szabadforgalmú gyógyszerek / vény nélkül - Belső féreghajtók

A nyári legeltetési idõszak során felgyülemlett férgektõl célszerû megszabadítani az állományt azért, hogy a téli idõszakot minél kevesebb féreggel vészeljék át.

Ez kedvezõ a tavaszi bárányozás szempontjából is, és ezzel baromfi féregtelenites el azt, hogy a legelõn áttelelt lárvák számát ne növeljük újabb generációval. A legelõn tartott állatoknál elõfordulnak azok a paraziták is, amelyek fejlõdése köztigazdát igényel. Ilyenek a galandférgek, a mételyek és egyes tüdõférgek. Ezeknél az élõsködõknél a köztigazdák túlélési képessége egy-egy legelõn hosszú ideig fenntarthatja a fertõzõdés lehetõségét endémiás területek.

A baromfiféléknél újszerûnek mutatkozik a házityúk és talán a pulyka természetes körülmények közötti szabad tartása, mivel a víziszárnyasokat liba, kacsa korábban is félintenzív módon tartották. Ebben a tartásmódban — a korábbival szemben — szabadterû kifutót kell biztosítani baromfi féregtelenites madaraknak.

Zártan tartott csirkék parazitózisai - Agro Napló - A mezőgazdasági hírportál

Ilyen körülmények között számolni kell több olyan inkubációs periódus enterobiosisban megjelenésével, amelyek a szilárd padozatú istállókban nem fordulnak elõ. Erre a hosszabb nevelési periódus is lehetõséget ad. Gyakorlati tapasztalatok szerint az intenzíven elõállított pecsenyecsirkék élete rövid ahhoz, hogy bennük pl. Sokak által ismert, hogy a közvetlen fejlõdésû parazitikus férgek lárváinak jelentõs részét a természetben elõforduló bizonyos mikroszkópikus gombák elpusztítják.

Belfereg baromfi - Baromfi féregtelenítése

Ezek a gombák kör-nyezetbarátok és a parazita elpusztítása után tovább már nem találhatóak a talajban. Több növényrõl is tudjuk, baromfi féregtelenites az egész növény vagy valamelyik része féregellenes hatással rendelkezik.

Kanadában pl. Néhány példát sorolok csak fel. A fokhagyma bélférgek elleni hatása régóta ismert. Inkább gyógykezelésre lehet használni, mint megelõzésre. A férgek peteürítését nem akadályozza meg, de a kiürített petékben a lár-vák kialakulását gátolja.

Mi lehet ez a betegség a baromfiaimnál?

A fokhagyma a kereskedelmi forgalomban lévõ homeopatikus féreg elleni szerek egyik alkotó eleme. A nyers fokhagyma hatékonyabb, mint a fõtt gerezdek. A fekete üröm Artemisia vulgaris a tüdõférgek Protostrongylidae, Dictyocaulus ellen használható. A megfigyelések szerint a kérõd-zõk és a baromfi szívesen fogyasztja.

A libatop Chenopodium ambrosioides széles körben használt anthelmintikus hatással rendelkezõ növény. Braziliában a sertésekkel a teljes növényt etetik meg.

A porított baromfi féregtelenites féreg-hajtó és rovarölõ hatással rendelkezik. A Japánok féreghajtó teát fõznek a leveleibõl. Baromfi féregtelenites libatop olaja szintén hatékony féreghajtó, de erõsen toxikus.

A közönséges borókát Juniperus communis májmétely elleni hatása miatt a juhok és a szarvasok elõszeretettel legelik és még lehetne sorolni tovább a baromfi féregtelenites féregûzõ növények sorát.

Kárpátinfo hetilap Ugyanis a baromfi ürülékével a szabadba kerülő különböző bélférgek jelentős része itt húzódik meg - magyarázza Petricsko Okszana, a beregardói állatpatika vezetője. A fertőzés tényének megállapításához nem feltétlenül szükséges laboratóriumi vizsgálat, hisz például a hetes baromfi súlya átlagosan meghaladja a másfél kilogrammot még akkor is, ha nem állandóan táppal etették őket.

A féregûzõ növények egy részének nagy mennyiségû vagy hosszan tartó használata egyes állatfajoknál nem kívánatos mellékhatást idéz elõ. Esetenként mérgezést is okozhat. Éppen ezért nagyon fontos a javasolt alkalmazási mód és az elõírt felhasználható mennyiség pontos betartása.