Ordit mint a faba szorult eredete
Tartalom
Szóláseredettan Hogyan ordít a fába szorult féreg? Ha azt mondjuk, ordít, mint a fába szorult féreg, tudjuk, hogy ez alatt éktelen, elkeseredett sivalkodást kell értenünk. Ha pedig valami fabatkát sem ér, akkor lemondóan legyintünk, hogy ez a valami bizony teljességgel értéktelen. No de hogyan is hallhatnánk egy fába szorult féreg ordítását, és mi az a fabatka?
- Paraziták a torokban
- Azon szólások nagy részét, amelyeket még ma is nap mint nap használunk, már dédanyáink is ismerték.
- Mind ismerünk rengeteg népi bölcsességet különböző szólásokból és közmondásokból, de azt már kevésbé tudjuk, hogy honnan is erednek pontosan.
- Ordít mint a fába szorult féreg! Na de a féreg nem ordít! Akkor, hogy is van ez? - elokenyer.hu
Cikkünkben bemutatjuk néhány szólásunk eredetét. Németh Lilla Képzeljük el, hogy van egy távcsövünk, amin át mágikus módon belepillanthatunk több száz évvel ezelőtt élt eleink mindennapjaiba, szokásaiba, hiedelemvilágába.
Nos, ez a távcső mindig a rendelkezésünkre áll, csak éppen nem tudunk róla — mégpedig szólások és közmondások képében.
A fába szorult féreg általában nem boldogtalan. Sőt nagy örömmel furkál a finom fában. Talán ezért is van az, hogy ritkán halljuk ordítani. Szólásaink és ordit mint a faba szorult eredete között hihetetlen változatossággal fordulnak elő bölcs megállapítások, évszázados megfigyelésekből táplálkozó, találó életelvek, szellemes jellemzések, leleményes nyelvi képek és intelmek.
Általuk felvillanhat egy letűnt kor egész szemléletmódja — ha kicsit mélyebbre ásunk, és felkutatjuk eredetüket.
A szólásokat alkotó szavak között első látásra sok esetben semmiféle kapcsolatot nem tudunk felfedezni, vagy ha igen, akkor is csak igen laza rokonságot találunk azzal, amit a szólás egészében jelent.
Honnan erednek a szólások/közmondások?
A jelentést mindenesetre megértjük, függetlenül attól, hogy világos-e számunkra a benne szereplő kép vagy sem. Mivel a szólások nagy részében olyan képek szerepelnek, amelyek értelme mára már elhomályosult, ezek eredetére legtöbbször csak beható művelődéstörténeti és néprajzi vizsgálattal lehet fényt deríteni.
A tavasz közeledtével úgy gondoltuk, ebben az írásban a természettel, vagyis a fűvel, fával, bokrokkal kapcsolatos szólásokat vesszük górcső alá. Mielőtt azonban ennek a munkának nekilátnánk, érdemesnek látjuk röviden körüljárni, mit is értünk szólás alatt.
Honnan ered? Ismert szólások, amiknek vicces története van!
Mi fán terem? A szólásokat és közmondásokat definiálni nem könnyű feladat. A szólások és közmondások általában több szóból állnak. Ám hiába épülnek fel egymástól elkülönülő részekből, mégis a zárt, kerek egész érzetét keltik.
Vagyis ha a szavakra úgy tekintünk a beszédben, mint épületben a téglákra, akkor a szólásokat felfoghatjuk úgy is, mint előre gyártott épületelemeket — írja O. A szólás abban különbözik a közmondástól, hogy míg a szólás tartalmát általában egyetlen szóval is ki lehet fejezni pl. Az állandósult szókapcsolatoknak még egy csoportját érdemes megemlíteni, amit gyakran tárgyalnak együtt a szólásokkal, közmondásokkal: a szállóigéket. Ezek mindig valamilyen történelmi személyiséghez vagy eseményhez kapcsolódnak, és aki így fejezi ki magát, az többé-kevésbé tudja, hogy kire, mire hivatkozik pl.
Régi magyar szólások eredete - Ezotéria | Femina
Canossát jár, a kocka el ordit mint a faba szorult eredete vetve, átlépte a Rubicont. Ágrólszakadt ember Ha azt halljuk valakiről, hogy ágrólszakadt, meglehet, megjelenik előttünk egy erdőben kóborló alak, akinek ruháját a bozót megtépte-szaggatta.
Ez meg is magyarázná, miért használjuk ezt a kifejezést a szegény, ordit mint a faba szorult eredete, elhanyagolt külsejű emberek leírására. Valójában azonban e szólás nyitja ennél sokkal kevésbé lírai. Korábban, amikor még az akasztás gyakori büntetési módnak számított, az ágrólszakadt kifejezés egyenértékű volt ezzel: akasztófáról leszakadt. Ha ugyanis a büntetés végrehajtója ügyetlenségből rosszul kötött fel egy csirkefogót, vagy ha a helyszínül kiszemelt fa ága túl vékonynak bizonyult a művelethez, megesett olykor, hogy az fereghajto beadasa szó szerint leszakadt az ágról.
Ilyenkor a szokásjog értelmében a szerencsés halálraítéltet futni hagyták, mivel úgy tartották, a büntetés egyszeri végrehajtásával már eleget tettek az ítéletnek.
Az ilyen isteni beavatkozás útján megmenekült emberek azonban általában továbbra is bűnözőként folytatták pályafutásukat, így a népnyelvben az ágrólszakadt kifejezés eleinte igen sértő, pejoratív értelmű volt. Ezt a jelentést csak később, az akasztások megszűntével váltotta fel a mai, szerencsétlen, szánalmas értelmezés.
Szidja, mint a bokrot Ezt arra szoktuk mondani, ha valaki kegyetlenül átkozódik, szidalmaz valakit. No de miért szidna valaki egy ártatlan cserjét? Nos, évszázadokkal ezelőtt a fát és a bokrokat nem is tekintették annyira ártalmatlan jószágoknak.
Mi több, azokat a gonosz szellemek, betegségdémonok lakhelyeinek képzelték. E hiedelem kiválóan megmutatkozik például abban a népszokásban, hogy a gyulladást, keléseket egy ronggyal lemosták, majd a törlőruhát mintegy áldozatként kiakasztották a bokrokra a démonoknak.
Aztán, ha a bodzabokor szeszélyes módon mégsem volt hajlandó meghallgatni a hozzá intézett szózatot, balsorsára baltával csakugyan ki is vágták.
Ordít, mint a fába szorult féreg Gyakran elhangzik ez, ha valakit kétségbeesetten ordítani hallunk. No de — a vizuális típusoknak bármennyire is magától értetődő a kép — férget valószínűleg még soha senki nem hallott egy fába szorulva ordítani. Pedig a magyarázat egyszerű: féreg alatt nem az almában bóklászó pöttömnyi kukacot kell érteni, hanem farkast, amit — amíg még élt Magyarországon — a nép kártevőnek tekintett.
Egyes vidékeken a farkast ma is toportyánféregnek nevezik.
Így már egyszerű elképzelni a szerencsétlen állatot, amint a fából készült csapdába esve keservesen vonyít. Ennek a szólásnak az eredete csak az utóbbi néhány évtizedben, helminth ordit mint a faba szorult eredete listája korszerű fűtési rendszerek elterjedésével veszett homályba. Aki viszont segédkezett már tábortűzrakásnál, az ma is tudja: nedves fát nem tanácsos a tűzre rakni, minthogy az nem ég jól, csak átható füstöt áraszt magából.
Régen, ha valaki figyelmetlenségből vagy nemtörődömségből elkövette azt a hibát, hogy ordit mint a faba szorult eredete fát tett az otthoni tűzre, az komoly galibát okozott a családi fészekben. Nem lévén kéménye a hajdani házak egy részének, a füst csak az ablakon, ajtón, vagy ha nem volt padlás, a tetőn vagy lyukakon tudott ordit mint a peroxid tisztítás szorult eredete.
Ha tehát valaki komisz módon rossz fát tett a tűzre, azzal egy-két órára elviselhetetlen füstbe burkolta az egész lakóteret — megakadályozva nemcsak a főzést és a melegedést, de még az ott tartózkodást is. Fabatkát sem ér Tudjuk: ha valami fabatkát sem ér, akkor az teljességgel értéktelen.
No de mi a manó az a fabatka? A batka vagy ahogy régebben mondták: bapka nem más, mint a valaha forgalomban volt egyik legcsekélyebb értékű pénznem. Ez a csehországi aprópénz, ami nálunk a De sokan négyet is kínáltak belőle, csak hogy megszabadulhassanak tőle. Abból, hogy a szólásban a fabatka szó szerepel, nem szabad azonban arra következtetni, hogy fából is vertek ilyen pénzt. Ezt csupán az értéktelenség nyomatékosítása érdekében tették hozzá, ugyanúgy, ahogyan az a fajankó vagy fűz fapoéta szavakban előfordul.
Nos, hoztunk párat, amit megértve te is büszkén meséled majd az ismerősöknek: Fogadjunk, hogy te sem vágtad?! Az ujjából szopja ki a tudást Az ulsteriek leghíresebb hőse Kumal névre hallgatott, az ő fia pedig Finn volt, aki híres harcos és költő volt. Az ír hagyomány szerint Finn a 3. Ahogy nőtt a fiú, elküldték az öregasszonyok a fiút egy Finegasz nevű druidához hogy tanuljon tőle tudományokat.
Tehát ha azt mondjuk, hogy valami fabatkát sem ér, akkor azzal csak azt akarjuk kifejezni, hogy az a valami annyit sem ér, mint a valaha létezett legkisebb értékű pénz fából készült utánzata ért volna.
Faképnél hagy A mondás értelméből következtetve annyi ordit mint a faba szorult eredete, hogy a fakép olyasmi lehetett, amit az ember szó nélkül elhagy, otthagy.
Sorozatok, amik biztosan jókedvre derítenek karantén idején is
Ahogy O. Platyhelminthes laposférgek Gábor írja, a fakép a régi magyar nyelvben sem fordult elő gyakran, de amikor kimondták, akkor faszobrot, fabálványt értettek alatta. Ez alapján nyilvánvaló, hogy itt a fakép már olyan valami lehetett, amitől a házból kifelé jövet el szoktak búcsúzni. Ez pedig minden valószínűség szerint a kapufélfa lehetett, amiből egyes vidékeken, főként Erdélyben még ma is találunk különlegesen megfaragott, akár bálványra is emlékeztetőt.
Az ember alakú kapufélfákon, vagy azok stilizált változatán a felső rész legömbölyítése jelzi a fejet, a beszűkülés a nyakat, majd egy újabb kiszélesedés a vállat. Ezek a kapubálványok hajdan a házat és a háznépet őrző szellemeket ábrázolták. S hogy mi célból vesznek búcsút a kapufélfától? Néhol még ma is jellemző szokás, hogy a hosszú útra induló, esetleg katonának bevonuló emberek megsimítják, vagy akár meg is csókolják elmenőben a kapufélfát.
Máshol, amikor a koporsót kiviszik a házból, néhány percre leengedik azt a kapu fájára, mondván: az elhunyt most vesz búcsút a háztól. Már csak egy kérdést kell tisztázni: hogy miért vált a faképnél hagyás a búcsú nélküli távozás szinonimájává.
7 mondás, ami idősebb a nagyszüleidnél
Ennek talán az a szokás áll a hátterében, hogy régen a házigazda egészen a kapuig kísérte a vendéget, s legtöbbször ott is lebonyolítottak még egy kis tereferét búcsúzásképpen. Igen ám, csakhogy bizonyára előfordultak olyan vendégek is, akik — dolguk PC pasziánsz lévén — a végső pletyka nélkül egyszerűen otthagyták a kapuban a még pletykálni szándékozó házigazdát.
De közkedvelt találkozóhelye volt a kapu a szerelmeseknek is, így ha a legény egyszer csak megunta választottját, az utána hiába várt rá a kapufánál.