Parazita féreg ciklus
Tartalom
Életmód[ szerkesztés ] A buzogányfejűek valamennyi faja közvetett fejlődési ciklust mutató endoparazita.
Hogyan fejlődik a féreg parazita Európában élő kutyákat és macskákat fertőző férgek szélesköre a fonálférgeket. Az ember is fertőződhet.
Lárváik ízeltlábúak Arthropoda testüregeiben fejlődnek, a kifejlett állatok gerincesek Vertebrata bélcsatornájában élnek. A fertőzés a ragadozó-zsákmány kapcsolatban jön létre, tehát a végleges gazdának zsákmányul kell ejtenie, és el kell fogyasztania egy fertőzött köztigazdát.
User Top Links
A lárvák rendszerint olyan változásokat okoznak a köztigazda magatartásában, amelyek növelik a zsákmányul esés valószínűségét. Egyes fajaik azonban a köztigazdából először paratenikus gazdába, például csigákbagyűrűsférgekbehalakba vagy emlősökbe jutnak, majd ezeknek zsákmányul esése esetén jutnak a végleges gazdába.
Különösen jelentős ez olyan fajok esetében, melyek végleges gazdái ízeltlábúakkal nem táplálkozó ragadozók, például fókáksasok stb. Testfelépítés[ szerkesztés ] Rhadinorhynchus sp.
A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó - prédaa parazita-gazda, a parazitoid -gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat. A fajok közti kapcsolatok ilyen csoportosítása nyilván csak egy közelítés, a természetben átmeneti formák és az egyes kategóriákba be nem sorolható életmódok is megfigyelhetők. Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden gazdaegyedben éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit tehát virulensesetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat tehát patogén is lehet. Az élősködők rendszerint nem ölik meg a gazdát.
Váltivarúakkizárólag ivarosan szaporodnak, a hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. A hímek sajátos szerve a cementmirigypárzás után ennek váladékával elzárják a nőstény ivarnyílását, nehogy más parazita féreg ciklus is pározzon.
Paraziták és férgek fejlődési ciklusa
A mikroszkopikus méretű peték a végleges gazda ürülékével távoznak a szervezetből, ezeket a köztigazdák táplálkozás során, véletlenül fogyasztják el. A kifejlett állat feji végén egy kiölthető és visszahúzható, horgokkal borított ormány proboscis biztosítja a bélcsatorna falán való rögzülést.
Idegrendszerük központja az ormányban lévő idegdúc. Testüket vastag, gyakran gyűrűsen redőzött kültakaró borítja, ez alatt hosszanti és körkörös izomnyalábok futnak.
Galandféreg-fertőzés
parazita féreg ciklus href="http://elokenyer.hu/3205-emberi-freghajt.php">Emberi féreghajtó kültakarót és az izomzatot egy elágazó csatornarendszer parazita féreg ciklus be, melynek a kültakarón át felvett táplálék szállításában van szerepe.
Légzőszerveik nincsenek. Ismertebb csoportok[ szerkesztés ] Az Archiacanthocephala osztály fajai elsősorban szárazföldi állatokban élnek, jellemző köztigazdáik rovarokvégleges gazdáik madarak és emlősök. A sertés buzogányfejű férge Macracanthorhynchus hirudinaceus petéit a trágyában vagy a talajban fejlődő bogarakpéldául cserebogarak lárvái veszik fel, a házisertések és vaddisznók a fertőzött bogár fogyasztásakor fertőződnek. A Palaeacanthocephala osztály elsősorban vízi állatokban él, jellemző köztigazdái rákokvégleges gazdái főként halakkétéltűek és vízi madarak.
Az Acanthocephalus ranae például víziászkákban és a Rana nemhez tartozó békákban fejlődik. Ajánlott irodalom[ szerkesztés ] 1. Babos S Buzogányfejű férgek — Acanthocephala.
A leggyakoribb fertőződési lehetőségek
Kassai T Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. Kotlán SKobulej T.
bőrféreg tumoros herén
Mezőgazdasági Könyvkiadó. Moore J.
A galandféreg gyakori fajtái
Altered behavioural responses in intermediate hosts: an acanthocephalan parasite strategy. American Naturalist, Papp L szerk.
Látás a gyermekek parazitáival szemben Férgek,és következményeik Orsóférgek Az orsóféreg cm hosszú, ceruzavastagságú hengeres féreg. Az egész fejlődési ciklus hónapig tart. A növényt.
Zootaxonómia — egységes jegyzet. Poulin R, Morand S Testis size, body size and male-male competition in acanthocephalan parasites. Journal of Zoology, London,—